Netpszichológus

[
[
[

]
]
]

Déry Tibor

Déry Tibor: Jókedv és buzgalom című novellájának elemzése pszichoanalitikus szempontból

“SOMOGYJÁD
Éhségünk csillapításáról álmodozom, testvér.
KAKUKKHÁZA
Mert jóllakottan nem ölnél embert, igaz?
SOMOGYJÁD
Nem csalnék, nem lopnék, nem hazudnék.
KAKUKKHÁZA
S nem ölnél embert?”
Déry Tibor: Szembenézni (Jelenet)
Illyés Gyulának

A novella bemutatása

A novella három nagy részre osztható, az első a szereplők megjelenése és elindulásuk, a második nagy rész a cukrászda, ahol a mű fő cselekményei zajlanak. A második részt alrészekre lehet osztani, első alrész a megérkezés, a helyszín felderítése, második alrész, amely egyben a mű egyik legfontosabb része, a gyilkosság, a harmadik az ezt követő evés, ivás, lerészegedés. A harmadik nagy rész, vagyis a befejezése a műnek, a cukrászdából való elindulás.
A novella a II. világháború befejezése után, télen játszódik Budapesten.
Először a novella egyetlen lány szereplőjét ismerjük meg, Évi hat másik emberrel lakik egy szobában, van egy nővére, aki éjszaka dolgozik. Egy ágyuk van, ezért neki el kell mennie otthonról, mikor nénje hazatér a munkából.
Éjfél körül elindul babájával bandájának találkozójára, útközben néhány férfi megpróbálja megállítani, de könnyen megszabadul tőlük. Ezután csatlakozik csoportjához, mely négy fiúból áll, név szerint: a csoport vezetője Totyó, Hikker Lajos, zuglói Rácz Feri és ferencvárosi Rácz Feri. Hikker Lajosnak van egy különleges ismertetőjele, mégpedig egy zsírdaganat a jobb füle mögött. Megbeszélik a kinézett helyszínre való eljutást, majd elindulnak. Nagyon könnyen bejutnak a cukrászdába, ekkor tudjuk meg, hogy mindannyian apátlan-anyátlan árvák, és hogy 14 éven aluliak. Kiosztják egymást közt a süteményeket, de ekkor megérkezik a cukrász, aki kérdőre vonja őket és el akarja cipelni mindannyiukat a rendőrségre. Ekkor könyörögnek neki, a cukrász hajthatatlan, viszont adna Hikker Lajosnak egy süteményt, ha megmutatná a zsírdaganatát, ekkor Hikker előránt egy pisztolyt és lelövi. Félóra múlva Hikker átveszi Totyótól a vezérséget, neki állnak megenni a süteményeket. Évi mesél nekik oroszlánokról, melyek szerinte a Ferdinánd-híd mellett laknak. A többiek nem igazán hiszik, illetve Hikker Lajos meg szeretné ölni őket. Ezután ferencvárosi Rácz Feri talál pénzt és cukrot, majd készítenek a cukorból, rumból és más adalékanyagokból maguknak egy „koktélt”. Ettől elálmosodnak, kissé részegek lesznek, és rájuk telepedik a rossz hangulat. Megpróbálnak ebből kitörni, viszont Évi sír és Hikker Lajosnál szeretne aludni, de Hikker Lajosnak nincs lakása, ezért ferencvárosi Rácz Feri úgy dönt, hogy menjenek el egy mulatóba.
A mű úgy fejeződik be, hogy ferencvárosi Rácz Feri kivételével – aki átveszi az irányítást – mindenki komor hangulatban útnak indul.

A szereplők elemzése

Évi

Évi egy hét-nyolc éves kislány, akinek a II. világháborúban meghalt édesapja, anyjáról nem derül ki, hogy mi történt vele. Évi nővérével él egy lakásban, köztük nincs igazán kapcsolat, mivel egy ágyuk van és abban egymást váltják. Bár kapcsolatukról leginkább az mondható el, hogy Évié az anyaszerep, mivel ő melegíti fel nővérét, mikor éjszaka megérkezik munkájából (havat lapátol). Nincs közöttük verbális kontaktus.
Nemcsak nővére felé nyilvánul meg ez a gondoskodó attitűd, de babája iránt is. Itt a baba nagyon fontos, mivel, mint átmeneti tárgy (Winnicott, 1999) szolgál. Átmeneti tárgyuk a kisbabáknak szokott lenni; ha valakinek ennyi idősen is szüksége van rájuk, annak több oka is lehet: egyrészt az átmeneti tárgy az anya meghosszabbítása, vagyis ha nincs jelen az anya, van helyette egy tárgy, ami őt jelképezi. Ebben az esetben tudjuk, hogy elvesztette anyját, sajnos az nem derül ki, hogy mennyi idősen. Viszont ahogy bánik a babával, abból arra lehet következtetni, hogy jó kapcsolata volt vele, vagyis jó anya volt.
Másrészt nagyfokú szorongást mutat. Amikor egy gyerek szorong, újra szüksége van arra, hogy anyjában megkapaszkodjon. Itt ezt a szerepet a baba tölti be. Viszont a babát úgy kezeli, mintha ő lenne az anya és a baba kapaszkodna belé, vagyis duálunióban vannak (Hermann Imre, 1984).
A baba nélkül egyedül lenne, de vele átéli a gondozást, felnőtt szerepbe léphet, ahol ő a gondozó, aki biztonságot ad. Viszont valójában a baba ad neki biztonságot.
Jól megfigyelhető a műben, hogy amikor fél, vagy szorong olyankor sokkal jobban magához szorítja a babát, vagyis így kér tőle biztonságot, illetve megkapaszkodik benne.
Nagyon érdekes, hogy amikor kérleli a cukrászt, hogy ne bántsa őket és adjon nekik enni, akkor mindig felé nyújtja a babát. Ez olyan, mintha a babát ajánlaná fel maguk helyett. Ez egy nagyon nagy felajánlás, mivel számára a baba a legfontosabb. Ebből lehet tudni, hogy ez a helyzet nagyon rossz a számára, egyrészt a babába kapaszkodna, magához ölelné, másrészt szabadulni szeretne a helyzetből és úgy véli, hogy ezt a baba felajánlásával érheti el.
Nagyon fontos momentumnak tartom a novella végén, amikor Évi megmossa a baba arcát, mintha e rituális mozdulattal, cselekedettel szeretné megtisztítani magát és a babát attól, ami bent történt. ő, mint gondoskodó anya, megtisztítja gyermekét a piszoktól, a bűntől, de valójában ő a gyerek, és így sajátmagát tisztítja meg a bűntől. Ez tulajdonképpen mágikus gondolkodásnak (Sigmund Freud, 1990) felel meg, mert a valóságban a bűnt így nem lehet semmissé tenni.
Emellett a víz anyaszimbólum, így ezzel a mosakodással visszatér anyjához, visszabújik anyja oltalmazó ölébe.
A baba mellett valós emberekhez is kötődik, de ez a kötődés nem személyeknek szól, hanem tisztségeknek. Mégpedig csapatának csak azon tagjához kötődik, aki a vezér, vagyis aki a hatalom birtokosa. Azért fontos, hogy a hatalom birtokosához kötődik, mert Évi elvesztette a háború alatt a biztonságos otthont, az otthon melegét. Még csak nyolc éves, ezért számára nagyon fontos lenne a biztonság. Viszont biztonságot csak az tud adni, aki erős, akinek van hatalma. Megjelenik nála, hogy belekapaszkodhasson a vezérbe, hogy ő döntsön helyette (Hikker nyakába kapaszkodik és szeretne nála aludni, mert otthon nem lehet nővére miatt), hogy nyújtson neki védelmet.
Viszont a csoport többi tagjával nem áll szóba, nem törődik velük, mintha számára csak a vezér létezne. Nincs is barátja a csoportban, mintha csak érdekek fűznék a csapathoz mindenféle érzelem nélkül.
A mű elején még Totyó a csoport vezetője, valószínűleg azért, mert ő a legidősebb. Ekkor az figyelhető meg, hogy Évi csak vele hajlandó kommunikálni, viszont amint Hikker leváltja, már nem beszél vele, nem figyel rá. A csoport másik két tagját viszont néha leszólja, vagyis azt az érzést kelti bennem, mintha ő feljebb helyezkedne el náluk, mint aki a vezér nője, a vezérhez tartozik. Ebből a szempontból nem számít neki, hogy ki a vezér, viszont más szempontból Hikkert jobban elfogadja vezérnek, és hozzá érzelmileg is kötődik, hiszen úgy kapaszkodik belé, mint a kisgyerekek anyjukba, amikor nagyon félnek és biztonságot keresnek.
Nagyon érdekes megnézni Évi viszonyulását a felnőtt férfiakhoz. A mű során mindegyik férfi, akivel találkozik akadályozni akarja abban, amit tesz. Évi megnyilvánulása velük szemben mindegyik esetben agresszív, mégpedig hasba akarja rúgni őket, vagy a hasukba akar harapni. Agresszív fantáziái vannak velük kapcsolatban, ezeket nem valósítja meg, de lekezeli őket és elmenekül előlük.
A has ellen irányuló agresszivitásnak több oka is lehet. Egyrészt a nőknél itt található a méh, így ez a támadás irányulhat már megszületett testvér, illetve eljövendő kistestvér ellen (Hermann Imre, 1984).
Másrészt a novellából kiderül, hogy már rég nem evett, és Hermann Imre Budapest ostroma után vizsgálatokat végzett, hogy az éhezésnek milyen lelki következményei vannak. Eredménye: „Figyelmet érdemel a szexuális ösztön háttérbe szorulása, fokozott ingerlékenység, irigység jelentkezése, agresszív gondolatok, szavak és cselekedetek megjelenése és az én erkölcsi szervezettségének megbomlása. … Az agresszió a koplalás hatására fokozódik.” (Hermann Imre 1984, 358. old.)
Ezen lelki következmények többsége jól megfigyelhető Évinél.
Az, hogy Évi összes agresszív gondolata csak a felnőtt férfiak ellen, azon belül a hasuk ellen irányul, az is lehet az oka, hogy ő gyerek és egy gyereket a felnőtteknek lenne kötelességük etetni, a férfinak kéne megkeresni rá a pénzt, viszont ebben az esetben nincs férfi a háznál, mivel Évi apja meghalt.
A hasba harapás az orálszadisztikus elem, van szexuális része is. Nem tudhatjuk, hogy Évinek milyen volt a kapcsolata apjával, hogy zajlott az Oidipusz-komplexus nála. Szerintem nem volt sikeres a befejezése, ennek több oka is lehet. Mivel apja meghalt a háború alatt, így ez is megakadályozhatta a sikeres befejezést, de lehet, hogy az apa vagy az anya olyan személy volt, akik maguk is akadályozták ezt. Viszont a babával való bánásmódja arra utal, hogy anyjával jó kapcsolata volt. Lehet, hogy pont itt van a probléma, mivel nem tudott elszakadni anyjától és ezért nagyon zavarta az apja, mint harmadik személy, akihez az anya tartozik. Ebből fakadhatott nagy gyűlölete az apa iránt, mivel ha őt elpusztíthatja, megmaradhatna neki az anya teljes egészében, nem kéne rajta osztozkodnia mással.
Valószínű azért maradt fent ez az állapot, mert mind apja, mind anyja meghalt a háború alatt, így nem volt mód arra, hogy a gyűlölet átforduljon az apa iránti szeretetbe/szerelembe, ami ekkor történni szokott, vagyis az anya válik riválissá az apa birtoklásában. Tehát ebben az esetben ez a gyűlölet fennmaradt és kiterjedt az összes felnőtt férfira. Azt se szabad elfelejteni, hogy egy világháborút kellett túlélnie kisgyermekként, ahol azt tapasztalta, hogy a férfiak nem védenek, nem adnak biztonságot, hanem vadállattá válnak, az agresszió elharapódzik, ártanak a nőknek (lehet, hogy az ő anyját is bántalmazták, vagy látott ilyen bántalmazást).
Gondolom ebből is fakadhat a férfiak elleni gyűlölete, megvetése, ezek pedig agresszív fantáziákban nyilvánulnak meg, melyeknek van szexuális töltete is. A férfi, aki árt anyjának a gyűlöletet növeli benne, hiszen az anya az elsődleges tárgy, akihez kötődik. Viszont a férfi az, akihez elkezd szexuálisan vonzódni, de ez gyűlölettel teli, ez ismerhető fel orálszadizmusában. Vagyis egyszerre akarja elpusztítani, magáévá tenni és megtartani. A hasba harapás motívumában én még azt is látom, hogy így belerághatja magát a férfiakba, vagyis férfivá válhat. Ezzel magát teheti a hatalom képviselőjévé, és így elmúlhat félelme, szorongása, mivel a férfi az önállóságot, az erőt is képviseli.
Évinek még egy fontos tulajdonsága a fantáziálás, ez már a mű legelső mozzanatában megjelenik és a gyermeki örömöt tükrözi, képességet a máshol levésnek, a rossznak jóra fordításában. Legfontosabb fantáziája három oroszlánról szól, akik egy romos házban laknak és fésülni szokták sörényüket. Ebből azonnal megtudható, hogy hím oroszlánok és hogy emberi tulajdonságokkal rendelkeznek.
Az oroszlánok az erő, bátorság, hatalom (állatok királya) szimbólumai. Ezen tulajdonságok révén a biztonságnyújtásra is képesek. Az oroszlánokat jelenlegi lakhelyéhez közeli helyre fantáziálja, vagyis azért teremtette őket, hogy amikor alszik, legyen valaki, aki a kívülről támadó dolgoktól megvédi. Az oroszlánok családban élnek és családjukat a végsőkig védelmezik a betolakodókkal szemben, ezt várja el tőlük Évi is.
Tudjuk, hogy az oroszlánok vadállatok, tehát van bennük félelmetes, borzongató is. Évi ezt a részüket úgy szünteti meg, hogy teljesen békés és nőies emberi tulajdonsággal ruházza fel őket, mint a fésülködés, fésülgetés. A fésülködésben, fésülgetésben benne van a nyugalom, az otthon a békesség, ilyesmit az ember csak akkor tesz, ha nyugodt körülmények közt van, ha mással nincs gondja, ha nem kell elsődleges ösztönei kielégítésével foglalkoznia, mint például az éhség. Amivel Évinek viszont nagyon kell foglalkoznia.
Tehát Évinek a baba, mint átmeneti tárgy, az anya meghosszabbításaként anyját pótolja. Az oroszlánok jelentik a védelmet, az otthon biztonságát, az erős apát. A csoport pedig csoport létéből adódóan nyújt biztonságot és társakat, így nincs egyedül. Azért vele egykorúakból álló csoporthoz tartozik, mert a nyolcévesek már inkább a saját korosztályukkal érzik jól magukat, másrészt a háború alatt sok rossz, negatív tapasztalatot szerezhetett a felnőttekről, és ennek révén elvesztette irántuk való bizalmát.

Totyó

A novella elején ő a vezér, ami valószínűleg abból adódik, hogy ő a legidősebb és ezért ő kapcsolódik legszorosabban a realitáshoz. Viszont nem igazi vezető, nem való vezetőnek, szorong is ettől a szereptől, a túl nagy felelősségtől, ami ráhárul. Ezt mutatja, hogy amikor elindulnak, kezeit ökölbe szorítva teszi zsebeibe, vagyis sajátmagába kapaszkodik. Szorongását nem mutathatja ki, mivel az nem tartozik bele a vezér szerepkörbe. Látszik rajta, hogy szerepet játszik, vagyis alkatilag nem vezér. E szerepjátszást támasztja alá, hogyha kicsit veszélyben érzi pozícióját, egyből fenyeget és fizikai erőszak alkalmazásával fenyegetőzik. Nem biztos a pozíciója, nagyon hamar kiderül, hogy Hikker is pályázik rá és sokkal agresszívabb annál, hogy figyelmen kívül hagyhatná.
Totyóban egyre nagyobb a szorongás, viszont ennek ellenére is képes a higgadt gondolkodásra, tervezésre és a süteményt is igazságosan tudja elosztani, ha kell fizikai erőszakhoz is folyamodik, hogy mindenki ugyanannyit kapjon. Viselkedése inkább emlékeztet egy felnőttére, valószínűleg a háború tette koraéretté, ő a háború sokkoló, negatív hatásaira a koraérettséggel reagált, szemben a többiek regressziójával.
Mikor a cukrász megjelenik akkor is tartja egy ideig magabiztosságát, de végülis nem tudja uralni a helyzetet, kicsúsznak a dolgok a keze közül és ő is visszacsúszik a gyermeki állapotba, kiabálni kezd, rimánkodik.
Hikker gyilkossága teljesen megbénítja, tulajdonképpen sokkot kap. Megpróbál küzdeni Hikkerrel, de lelki tartalékai már kifogyóban vannak és így nem bírja idegileg a szempárbajt. A megaláztatást (sapka elvétele) mérgesen viseli. Majd teljesen elvonul a többiektől, teljesen magába zárkózik, eluralkodik rajta a félelem, de tudja, hogy csoportjába nem tud kapaszkodni, ezért teljesen magára marad. Emellett ez azt is kifejezi, hogy nem vállal velük közösséget, vagyis lehasítja magát a gyilkos csoportról, mint aki nem tud semmiről, akinek nincs köze ehhez a dologhoz.
Nem roppantja össze a gyilkosság, ezért valószínűsíthető, hogy Énje jól tud uralkodni, mind ösztön énjén, mind felettes énjén.
Csak akkor lép vissza a csoportba, mikor a csoporttagok kimutatják félelmüket, szorongásukat, így megteremtődik a tér az ő szorongásainak kimutatására is. Viszont ezzel, hogy utat talál szorongása, teljesen el is hatalmasodik rajta, már csak a félelem marad benne és ez testi tüneteket is produkál, mint a fogak összekoccanása. Emellett szerintem ő érez bűntudatot, valószínű ettől olyan nagy a szorongása. A bűntudata abból is eredhet, hogy bebizonyosodott, hogy nem volt jó vezető, mivel nem tudta megakadályozni ezt a borzalmas tettet.
Totyónak van lelkiismeret furdalása és bűntudata, viszont ezeket nem mutatja ki, csak magát emészti velük. Így ezek azt érik el nála, hogy meneküljön a tett színhelyéről, mintha ott sem lett volna.
Totyó helyzetének változását két kép fejezi ki nagyon jól, mégpedig mikor a cukrászdába másznak be, mert itt őt emelik be a többiek, míg előtte mindenkinek saját erejéből kellett bejutnia; majd a mű végén mindenki az ő vállán mászik ki és végül neki egyedül, önerőből kell kimásznia, azaz a mű elején ő volt legfelül, míg a végén ő kerül legalulra.

Hikker Lajos

Hikker tele van kisebbrendűségi komplexusokkal a stigmája miatt, mely egy zsírdaganat a jobb füle mögött. Emiatt szégyenkezik és ez a szégyenérzés kizárja a csoportból. Ezt szeretné kompenzálni azzal, hogy ügybuzgólkodik és Totyó helyett próbálja irányítani a csoportot.
Nagyon féltékeny Totyóra, irigyli vezérségét, hogy nincs stigmája A cukrásszal szemben egyből dühös, a cukrászban egy akadályozó felnőttet lát, mégpedig egy autoriter apát. Ezt az apát ő gyűlöli, ez az apa áll közte és a sütemény közt, mely az anyát szimbolizálja.
Mikor a cukrász a stigmája iránt érdeklődik és egy süteményt akar adni neki, teljesen elveszti minden önkontrollját és lelövi a cukrászt.
Tulajdonképpen hagyja, hogy az indulatai vezéreljék, mintha nem is lenne felettes énje. A kisebbrendűségi érzéséből eredő szorongás a gyűlölet hatására kirobban és pusztít.
Ez a gyilkosság rituális gyilkosságnak tekinthető, mivel megölte az autoriter apát, aki akadályozta őt elsődleges ösztöne – evés – kielégítésében. Az apa kiiktatása révén az övé lett a sütemény, vagyis lehetősége nyílt arra, hogy bekebelezze az anyát.
Hikkernek a háború alatt végig kellett néznie, ahogy apja tüdőbetegségben meghal, majd három napig a holtest mellett kellett élnie. Ez nagyon nagy fokú traumatizálódást jelez. Hikker abban a korban lehetett, amikor a gyerekek nagyon sokat gondolkodnak az életen, a halálon, viszont általában nem kerülnek közvetlen kapcsolatba az utóbbival. Hikker ebben kivétel, az ő apja meghalt. Ez a trauma egyrészt hathatott úgy, hogy érzéketlenné vált a halottakkal szemben. Ez itt úgy nyilvánul meg, hogy nyugodtan eszik a halott cukrász fölött. Másik hatása, hogy az apja legyőzetett, vagyis van egy halott apa képe, számára már nincs élő apa, és ezért kell a cukrászt is megölni, mivel úgy viselkedik, mint egy apa.
Ferenczi még azt is leírja, hogy a trauma arra törekszik, hogy megismétlődjék (Ferenczi Sándor, 1982., 1996). Ebben az esetben is egy ismétlés történik, csak annyi a módosítás, hogy Hikker öli meg az apát, és ő az, aki nem távolítja el. Tehát most ő veszi át a betegség és anyja szerepét is. Viszont anyjával ellentétben ő elfedi a holtest arcát, ez arra utal, hogy arctalanná, névtelenné óhajtja tenni, vagyis nem-létezővé. Nemcsak megöli, hanem megszünteti létét ebben a világban, nem enged helyet számára.
Mégegyszer visszatérnék a halott cukrász felett történő evésre. Ez engem emlékeztet a rituális kannibalizmusra, mikor a megölt apát elfogyasztották fiai és ennek révén ereje beléjük szállt. Másrészt azzal, hogy ott áll a holttetem felett, jelzi, hogy ő a vezér, ő az erős, aki kivívta a győzelmet és legyőzte a gonosz ellenséget. Ezzel egyben imponálni akar a nőnek, és a győzelem révén jogot formál rá. Évinél láthatjuk is, hogy amint Hikker lesz a főnök, azonnal megtörténik átpártolása hozzá.
A gyilkosság eszköze is nagyon fontos és sok mindent szimbolizál. Egyrészt a pisztoly fallikus szimbólum, vagyis akinél van a fallosz, annál a hatalom, az birtokolhatja az anyát. Másrészt az hord pisztolyt, aki fél, nem bízik eléggé önmagában. Hikkerről tudjuk, hogy fél és szorong, ennek stigmatizáltsága az egyik oka, másik az, hogy háború volt, ahol egy gyerek teljesen elárvulva és bizonytalanságban érezheti magát. A pisztoly itt neki egy olyan tárgyat is jelent, melybe kapaszkodhat, ami biztonságot nyújt.
Nagyon érdekes, hogy mit csinál akkor, mikor Totyót legyőzi és átveszi a vezérséget tőle. Teljesen úgy viselkedik, mint az emberszabású majmok szoktak, amikor legyőzik a régi vezért, vagyis elveszi a hatalmat szimbolizáló tárgyat, ebben az esetben Totyó sapkáját, és ebben úgymond győzelmi táncot lejt és diadalmasan belevizel egy köpőcsészébe. Ez a vizelés egyrészt az állatoknál azt jelenti, hogy hol van territóriumuk határa, vagyis meddig tart az a területet, ahol ők uralkodnak. Másrészt fiatal fiúknál szokott rivalizálási játék lenni, hogy ki pisil messzebbre, illetve magasabbra, és aki ezekben a játékokban nyer, az lesz az adott csoport vezetője. Valószínű, hogy Hikker viselkedésében mindkét motívum megtalálható. Mikor megszerzi a vezérséget, teljesen hidegen és parancsolóan viselkedik. Semmi bűntudat nem mutatkozik nála a gyilkosság miatt, teljesen olyan a viselkedése, mintha misem történt volna, mintha csak egy egyszerű szerepcserét hajtott volna végre Totyóval. Nagyon érzéketlennek mutatkozik, nincs benne együttérzés, sőt nem érti meg a többiek kétségbeesését sem a hulla miatt. Valószínű a traumája teljesen érzéketlenné tette a halottak iránt. Tulajdonképpen ez egy védekezési mód, ezzel megvédi magát attól, hogy megérintődjön, megsebződjön.
Egy idő után nála is megfigyelhető, hogy bezárkózik magába, nem tudni mi járhat a fejében. Lehet, hogy újra ott van a bunkerben halott apja és élő anyja mellett. Amikor megzavarják, agresszívan reagál, nem mutatja nagyon érzelmeit, inkább palástolja őket és magára veszi egy autoriter felnőtt képét.
Az is érdekes, hogy amikor Évi beszél az oroszlánjairól Hikker az, aki egyből meg akarja ölni őket. Ez olyan, mintha nem hinne a fantáziákban, sőt mintha félne tőlük, és ezért úgy gondolja, hogy el kell pusztítani őket. Lehetséges, hogy ő az oroszlánokban csak azt a tulajdonságot látja, hogy hatalommal rendelkeznek. Számára, aki hatalommal rendelkezik, az a rossz apa, ezért meg kell ölni.
Ezekből arra lehet következtetni, hogy Oidipusz-komplexusa alatt erősen gyűlölte apját és még az is lehet, hogy apja valójában is egy erőszakos, hatalmaskodó ember volt, akitől félt, szorongott és el akarta pusztítani.
Nem tudni anyjával milyen lehetett a viszonya, viszont nem igazán képes a megkapaszkodásra, sőt amikor benne akar valaki megkapaszkodni, azt nem érti és elhárítja. Lehet, hogy nem érti meg az ölelést és támadásnak veszi, mindenhonnan támadást vár, ezért ő is támad. Ebből arra is lehet következtetni, hogy anyja nem volt egy biztonságot nyújtó személy, nem lehetett benne megkapaszkodni. Ezért van szüksége tárgyakra, amikben megkapaszkodhat. Ezek közül az egyik az apát jelképezi, mint a pisztoly, a másik a fogadalmi gyertya pedig az apát, és meggyújtva az anyát. Tulajdonképpen mindkét tárgyban benne rejlik az agresszivitás, az elsőben csak az, a másodikban pedig csak akkor, ha nem tartják korlátok között. Hikker viszont nem képes a korlátozásra, dühét sem tudta korlátok közé szorítani. Hikker nem jó csapatember, nem nagyon foglalkozik a többiekkel, nincs érzelmi kapcsolódása irányukban. Nem mer gyengéd lenni, valószínű a gyengédségben a gyengeséget látja, amit férfiatlannak tart és számára fő törekvés, hogy teljes értékű felnőtt férfinak látszódjék.

zuglói Rácz Feri

Visszahúzódó, másokat követő ember, viszont fél attól, ha egyedül hagyják, illetve ha önálló feladatot bíznak rá. A csoport szolgája, aki a mindenkori főnöknek engedelmeskedik, ellenállást csak akkor mutat, ha olyan feladatot kap, ahol egyedül kell lennie. Fél az egyedül léttől, számára ez a csoport jelenti a biztonságot, a csoportba, mint egészbe kapaszkodik. Viszont ez a kapaszkodás nem jár teljes nyitottsággal, mivel ételét kezével óvón körbekeríti, míg eszi. Ez az óvó mozdulat nagyon jól kifejezi, hogy sokszor meg kellett küzdenie az ételért és valószínű sokszor elvették tőle, vagy már csecsemőként meg kellett tapasztalnia, hogy idő előtt eltávolodik tőle a tejet adó mell.
Egyébként az óvó mozdulatot kivéve teljesen átadja magát az evés élvezetének, se nem túl mohó, se nem eszik csigalassúsággal.
őt megrázza a gyilkosság és ki is mutatja félelmét, de mivel teljes mértékben a csoportnak van alárendelve, nem mer tenni semmit, amíg a csoport sem tesz semmit. Mindig a vezetőt követi, saját önálló törekvéseit elnyomja.

ferencvárosi Rácz Feri

Valószínűleg ő van a legjobban kiéhezve, hiszen másra nem tud gondolni, csak az evésre. Gondolkodása teljesen beszűkült és csak az étel található meg benne, vagyis evési ösztönei teljesen eluralkodtak rajta és vezetik. Társai csak fizikai erőszakkal tudják megakadályozni, hogy az osztozkodás előtt elkezdjen enni. Amikor az ételhez hozzájut, úgy veti rá magát, mint egy kiéhezett állat, teljesen elmerül az evésben.
Viszont, amint kielégítette ezt az ösztönét, egyből körbejárja a helyszínt, mindenféle értéket összegyűjt. Ebből arra lehet következtetni, hogy alapvetően egy kíváncsi gyerek, kicsit utcagyerek figurának tűnik. Ez leginkább abból látszik, hogy a talált pénzt egyből szórakozásra akarja költeni, másrészt eszébe sem jut, hogy az lopásnak tekintendő.
Nem igazán kötődik társaihoz, leginkább az érdekli, hogy ösztöneit kielégíthesse, teljesen gyermeki szinten van, még nem alakult ki benne a türelem, vagyis a felettes én, ami lehetővé tenné, hogy vágyai kielégítését elhalassza későbbre, illetve bűntudatot keltene benne rossz cselekedetek esetén.
A mű végén mindenki rossz állapotba kerül és akkor nagyon jól jön nekik, hogy ő ilyen vidám és javasol nekik egy megoldást, ahol melegben és vidáman eltölthetnék az éjszakát. Tulajdonképpen átveszi a vezetést.

A műben előforduló két fontos szimbólum elemzése

Tűz

A műben két féle világítás van, az egyik a lámpa, a másik a fogadalmi gyertya, amit Hikker hoz magával.
A gyertya általi tűz természetes, visszavezethető az ősi tűzhöz, a tűz anya szimbólum, ami itt megnyilvánul abban, hogy a gyertya lángja óvón körbefonja a gyerekeket, és mivel ez fogadalmi gyertya, vagyis vallási szimbólum is, ez az óvás egyben védelmet is akar jelenteni a bűntől.
A lámpának viszont hideg fénye van, elektromos árammal működik, emberi találmány, vagyis a férfi oldalhoz, apai oldalhoz tartozik.
A tűz meleg, a lámpa hideg, vagyis a gyertyában érzelmek vannak, míg a lámpában értelem, a lámpa az észre hat, a tűz a szívre.
A műben a lámpa mindig akkor gyullad fel, amikor a gyerekek kezdenek már nagyon mély regresszióba süllyedni, ez olyan, mintha az apa vissza akarná téríteni őket a valós világba. Viszont a gyertyát mindig akkor gyújtják meg, amikor valami rosszat szeretnének elfedni, meg nem történté tenni. A gyertya fénye úgy terül szét a teremben, hogy jótékony homályba vonja a holttestet, mintha az anya megpróbálná megvédeni gyermekeit tettük következményével való szembesüléstől. Viszont ekkor elalszik a gyertya, fel kell újra kapcsolni a lámpát, és az apa visszatereli őket a realitásba megmutatván, hogy mit tettek. Ebből az következik, hogy mindkét tűzre szükség van, mindkettőnek megvan a maga helye, ideje, de csak együtt tudják a helyes úton tartani a gyereket, vagy ha letért róla visszavezetni rá.

Sütemény

A sütemény, mint édesség egyértelműen anya szimbólum. Közel áll az anyatejhez, ezzel csecsemőkorba viszi vissza a gyerekeket. Mindegyik gyerek árva, ezért nagyon nagy szükségük lenne az anyára, vagy valamilyen anyapótlékra. Ezt testesíti meg számukra a sütemény, és ezért bármit képesek megtenni, ahogy itt gyilkolnak is érte.
A sütemény befalása azt jelképezi, hogy magukévá akarják tenni az anyát, másrészt szeretnének visszajutni az anyába, hogy ő etesse őket és ne nekik kelljen lopniuk az ételt és így az anyát is. Azzal, hogy bekebelezik az anyát, ők válnak az anyává, így megszerzik azt a tudatot, hogy biztonságban vannak, mivel ők az anyák és így adnak maguknak biztonságot és kapaszkodót.
Nem tudnak betelni a süteménnyel, amíg van belőle, addig eszik. Ez óriási szeretetéhséget jelképez mindannyiuk részéről, ezek a gyerekek nem kaptak elég szeretetet, mivel elvesztették anyjukat és egy hideg, félelmetes világban kellett, kell élniük.

Konklúzió

A mű fő motívuma a gyerekek éhsége volt. Ez mind utal a valós, fizikai éhségre és a szeretetéhségre is. Mindegyik gyerek elvesztette szüleit, vagy a háború alatt, vagy már előtte. Ezzel együtt elvesztették a biztonságot, azt a lényt, akiben megkapaszkodhattak volna, akihez félelmeikkel, szorongásaikkal fordulhattak volna. Valószínű, hogy mind az öt gyerek traumatizálódott, ennek szintje és hatása viszont különböző volt. Ez egyrészt életkorukból és szüleikkel való kapcsolatukból adódhatott, viszont Totyó kivételével mindannyian regresszióba süllyedtek, Totyónál az elhárítás a koraérettség irányába ment el.
A gyilkosságot egy gyerek hajtotta végre, de a körülmények egyenesen vezettek ebbe az irányba, várható volt, hogy valamelyik gyerek nem fogja bírni tovább a nyomást és robbanni fog.
A mű végére mindannyian felfogják, hogy mit tettek és ettől nagyon elszomorodnak, szorongani kezdenek és megjelenik az egymásba kapaszkodás motívuma náluk, mely addig nem volt jelen.
Nem törekednek e félelem, bűntudat megoldására, inkább elmenekülnek a helyszínről, maguk mögött hagyván a gyilkosságot és a hullát, vagyis hasítanak (Sigmund Freud, 1982).
Ez a mű egy nagyon negatív és reális képet fest arról, hogy milyen negatív lelki változások mehetnek végbe egy háború folyamán gyerekekben, ha elvesztik szüleiket, otthonukat, vagyis a biztos háttért, melegséget.

Felhasznált irodalom

1. Alfred, Adler (1994): Emberismeret. Budapest, Göncöl.
2. A pszichoanalízis és modern irányzatai (1971). (szerk.: Fehér Imréné) Budapest, Gondolat. 196-229.
3. Bókay Antal, Erős Ferenc (1998): Pszichoanalízis és irodalomtudomány. Budapest, Filum.
4. Déry Tibor (1955): Jókedv és buzgalom. In: A ló meg az öregasszony. Budapest, Magvető. 341-354.
5. Déry Tibor (1968): Szembenézni (Jelenet). Budapest, Magvető
6. Ferenczi Sándor (1982): Lelki problémák a pszichoanalízis tükrében. Budapest, Magvető. 199-225., 439-453.
7. Ferenczi Sándor (1996): Klinikai napló1932. Budapest, Akadémiai Kiadó.
8. Sigmund, Freud (1986): Bevezetés a pszichoanalízisbe. Budapest, Gondolat. 225-235., 262-293., 320-336.
9. Sigmund, Freud (1982): Esszék. Budapest, Gondolat
10. Hermann Imre (1984): Az ember ősi ösztönei. Budapest, Magvető.
11. Melanie, Klein (1999): A szó előtti tartomány. Budapest, Akadémiai Kiadó
12.Melanie, Klein (2000): Irigység és hála tanulmány a tudattalan forrásokról. Budapest, Animula.
13. Mérei Ferenc (1989): Társ és csoport. Budapest, Akadémiai Kiadó.
14. Mérei Ferenc (1987): „… vett a füvektől édes illatot.” Budapest, Múzsák.
15. Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes (1999): Gyermeklélektan. Budapest, Medicina
16. Hanna, Segal (1997): Bevezetés Melanie Klein munkásságába. Budapest, Animula
17.„Térkép repedésekkel” A társadalmi értéktudat változásai novellaelemzések tükrében
(1982). (szerk.: Erdődy Edit, Karafiáth Judit, Veres András) Budapest, Művelődéskutató Intézet.
18. D. W., Winnicott (1999): Játszás és valóság. Budapest, Animula
19. D. W., Winnicott (2000): Kisgyermek, család, külvilág. Budapest, Animula