Netpszichológus

[
[
[

]
]
]

Hvg-s cikkre válasz

Hvg-s cikkre válasz

http://hvg.hu/itthon.bunugy/20120413_kulcs_tragedia_jatekfuggoseg

Cáfolnám, hogy játékfüggőség nem vezethet/okozhat gyilkosságot (voltak már rá példák Európa országaiban is, bár ismertebbek lehetnek az USA-beliek). Egyrészt elvonás esetén, mely hasonló a drogelvonáshoz, ilyenkor az anyag (itt: gépezés) megszerzésére szűkül be a tudat, vagyis gépezés minden áron, a mindenbe beleférhet a gyilkosság is. Másrészt, aki egész napját egy virtuális világban él, érezheti azt, hogy az a valóság, így a külső (számunkra valós világ) számára nem lesz reális (derealizálódik), a játék világ szerint cselekedhet.
Természetesen nagyon fontos, hogy milyen játékokat játszik valaki, mert egy pasziánsz tényleg nem okoz gyilkosságot. Ha valaki gyilkolós játékokat játszik (akár azért is, mert csak ott tudja kiadni dühét, amit a valóságban nem mer, vagy nincs rá lehetősége), ezt teszi nagyon hosszú időn át, akkor igenis jelentkezhet nála tudatbeszűkülés és derealizálódás (a valóság nem tűnik valósnak), vagyis a játék világa lesz a valós, nem a valódi.
Tényleg nem maga a játék a kiváltó oka a gyilkosságnak, de segíthet eljutni hozzá. Fontos kideríteni, hogy milyen tényezők vezettek el ahhoz, hogy elkezdett játszani, mitől vált a játék a menekülés egyetlen útjává stb.

Bilkei állítása szerint zárkózott volt és ezért nem lehet gyilkos. Erre magyarországi cáfolat is van, mégpedig a pécsi egyetemista ámokfutása, aki szintén zárkózott volt. Aki zárkózott, abban nagyon sok feszültség lehet elfojtva, elnyomva, ami egy idő után robban, ha már nem lehet többet és tovább elnyomni. Mondhatnánk, hogy az ilyen nyugalom addig tart, míg nincs az a bizonyos szikra.

Bilkei másik állítása, hogy Csanád „borderline szindrómában szenved, ami egyfajta skizoid állapot” (idézet a cikkből), nem igaz. A borderline és a skizoid is egy-egy nagyon különböző személyiségzavar. Alább egy táblázatban leírtam, mely esetben kaphatja valaki ezeket a diagnózisokat (így kiderül, hogy az eddigi információk szerint nagy valószínűséggel egyik sem igaz az adott esetre).

DSM-IV szerinti meghatározása a borderline és skizoid személyiségzavarnak:

Skizoid személyiségzavar
Kora felnőttkortól kezdve, számos különféle helyzetben a szociális kapcsolatoktól való elkülönülésben és interperszonálisan az érzelmek kifejezésének beszűkült voltában megnyilvánuló sajátosság, azaz 4 vagy több az alábbiakból:
1, a szoros társas kapcsolatokat, beleértve a családi kapcsolatokat is, nem óhajtja, sem nem élvezi
2, majd mindig magányos tevékenységet választ
3, ha van, akkor is csekély a más személy iránti
4, örömet csak kevés tevékenységben talál, vagy
5, rokonain kívül nincs közeli barátja/bizalmasa
6, közömbös mások dícsérete vagy kritikája iránt
7, érzelmileg hidegség, elzárkózás vagy sivár

Borderline személyiségzavar
Kora felnőttkortól kezdve, számos különféle helyzetben megnyilvánuló általános instabilitás az interperszonális kapcsolatokban, énképben és hangulatban, és jelentős impulzivitás, azaz 5 vagy több az alábbiakból:
1, kétségbeesett igyekezet a valós vagy képzelt elhagyatás elkerülésére
2, instabil és egyben intenzív személyes kapcsolatok, melyeket az idealizálás és a lebecsülés szélsőséges váltakozása jellemez
3, identitászavar: jelentős és tartósan bizonytalan szexuális érdeklődése énkép vagy önérték
4, impulzivitás legalább két, elvileg egyáltalán nem önveszélyeztető területen (pl.: költekezés, pszichoaktív szer használat, falás, szexualitás)
5, ismétlődő öngyilkossági viselkedés, gesztusok vagy fenyegetések, vagy öncsonkítás
6, érzelmi labilitás az észrevehető hangulati reaktivitás miatt (pl. ingerlékeny vagy szorongásos epizódok)
7, belső üresség krónikus érzése affektusok jellemzik
8, inadekvát, intenzív harag vagy kontrollálási nehézség
9, átmeneti, stresszhez kapcsolódó paranoid elképzelések vagy súlyos disszociatív tünetek


Vitatkoznék azon állításával is, hogy a borderline nem gyógyítható, hisz gyógyítható, csak igen hosszú terápiával és nem pszichiátrián, hanem pszichoterápiás közösségekben, amikből Magyarországon csak 1-2 van (pl.: Thalassa Ház), míg Angliában már nagyon szépen kidolgozott terápiás módszerek és intézmények érnek el igen jó eredményeket ezen személyiségzavar kezelésében. Eredményeiket tudományos kutatások is igazolták már.

Igen fontosnak tartom még a szóhasználatot, hogy “kordában tartani”. Ez a megfogalmazás még annak a pszichiátriának a nyelvén szól, mely azt gondolta az elmebetegekről, hogy be kell zárni őket életük végéig, “kezelésként” lekötözést, lobotómiát és más kínzási formákat alkalmazott, vagyis néhány évszázada tudományosan meghaladott gondolkodást tükröz, ami nagyon káros hatásait tekintve. Más oldalról egy pszichésen zavart, sérült embert nem tekinti embernek, hanem egy elzárandó, káros valaminek, akit (amit) kizár a társadalomból.

Záró megjegyzés: a pszichopatákon kívül mindegyik mentálisan, pszichésen beteg/sérült ember szenved attól az állapottól, ahogy van, ahogy él. Ha már itt a borderline-okról volt szó leginkább, megjegyezném, hogy náluk igen gyakori az önsértés és öngyilkossági kísérlet, melyek bizonyos módon a bennük dúló szenvedés, fájdalom kifejeződései (az öngyilkosságot tekinthetjük igen radikális formájú kifejezésnek).